2. rész

-Igen? -kérdezte, és remélte, hogy bátyja nem hallja ki a félelmet a hangjából.
-Az a helyzet, hogy- Mélyen beszívta a levegőt majd az orrjukán kifulyta, miközben testvére idegei pattanásig feszültek.- A fiuk aggódnak érted.- nyögte ki miközben felpillantott cipője tanulmányozásából.Bill nagyon megkönnyebbült ugyan akkor meg is lepődött. Miért aggódnak érte?
-Miért?-kérdezte.
-Gustav szerint kezdesz úgy kinézni mint egy zombi-Arra az édes féloldalas mosolyra húzta a száját aminek az énekes alig tudott ellenállni.-Bár szerintem ez enyhe kifejezés- Aggódás költözött a szemébe és úgy nézte öccsét tetőtől talpig. Bill belepirult a nézésébe és inkább elkapta tekintetét.- szóval David azt szeretné, ha kivennél néhány szabadnapot.
-Mennyit?-Kézdezte rögtön, de azonnal meg is bánta, mert mikor felnézett, szeme találkozott a fonatos, mélybarna íriszeivel, és elveszett bennük. Hirtelen meg akarta csókolni, érezni akarta az egész testével, igazán csak akkor tudatosult benne, hogy ő kell neki senki más.
-Úgy egy hetet.
-Ok..-válaszolta Bill és szó nélkül be ment a szobába. Levette pólóját mert hirtelen nagyon melegnek érezte testét. Ez egész lénye izzott, és szíve azt mondta, hogy menjen ki Tomhoz és teperje le a kanapéra, de tudta, hogy ezt nem teheti, bármennyire is vágyik rá. Bement a fürdőszobába, Megszabadult többi ruhájától is, hogy hideg vízzel lehűtse magát. Ábrándozva nézett maga elé, miközben megnyitotta a csapot. Hirtelen érte a jeges víz, amitől felsikoltott. Szája elé kapta a kezét, és próbálta lenyugtatni hevesen dobogó szívét. 
-Bill, jól vagy?-Hallotta bátyja hangját a közelből.-Oda bent vagy?
-Ííí...ígen, itt vagyok.-válaszolta.
-Valami baj van? Sikoltást hallottam.-Mondta, miközben benyitott a fürdőszobába. Az ajtóban megállt, és szótlanul nézte öccsét, akit semmi nem takart, és próbálta magát szégyenlősen összehúzni a fekete hajú előtt. - Bill..
-Tom?
Tom hirtelen megtette azt a köztük lévő kis távolságot, és öccsét, testével a falhoz nyomva, szájon csókolta. És Bill viszonozta.